Péntek éjjel nem tudtam aludni. Ez, tekintve feladatokkal túlzsúfolt életemet, igen ritkán fordul elő, és nos, most sem tudtam nagyon mit kezdeni vele.... Hanyatt fekve éberen hallgattam mellettem alvó lánykám szuszogását, akinek kezdődő torokgyulladását várom, hogy enyhüljön, közben nem értettem, mi végre vagyok hajnali háromkor ébren...

Aztán eszembe jutott a blog. Az írás. A Terápia. Az eltelt sok év...

Rögtön frappáns gondolataim is kerekedtek, persze a többsége azonnal huss, el is illant.
De a régi freeblogos beidegződés alapján azon agyaltam, hogy mi is lehetne jelen életidőszakomban a megfelelő bemutatkozás, ha újrakezdeném?

Ekkor merült fel az összefoglaló címként a pro és kontra, avagy álmodtam egy világot magamnak, de az élet szembejött (és folyton szembejön a valóság minden jó és rossz pillanatával)

Pro:
Már évek óta tisztában vagyok vele, hogy nemcsak jogom van a szükségleteimhez (és itt pillanatnyilag az érzelmi szükségleteimet értem), de élnem is kell ezekkel a jogokkal. Azt hiszem, azóta olyan dolgokat is észleltem, amit talán vakságot tettetve könnyebb volt viselni, vagy elfogadni (na azért sok minden van, aminek csak tanulom az elfogadását). Már nem erőltetem, hogy kapcsolódjak ott, ahol velem nem akarnak kapcsolódni.

Nagyrészt úgy érzem, egész sikeresen menedzselem a mindennapok otthon-iskola-munkahely-edzések-intéznivalók körforgását. Vagy mégsem. Mikor, hogy érzem.

Kontra?
... hogy mi lett a fentiek eredménye... Magányosabb vagyok, mint voltam. Fáradtabb vagyok, mint hittem. Szomorúbb vagyok, mint reméltem. Láthatatlanabb vagyok, mint valaha bármikor

Ja, és jogom van a kusza gondolataimhoz is.